Civilben ügyvédjelölt vagyok, még van másfél éven a szakvizsgáig. Egy kisebb nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozom jelenleg, főként polgári jogi vonalon, nagyrészt nagyvállalati ügyfélkörrel.

Na ez egy nagyon nehéz kérdés. Liu Cixin talán, aki a legnagyobb hatással volt rám a Háromtest-trilógiával, de ki kell emelni Ernest Cline-t és Peter Clines-t is.

Szokás manapság ezeket a tömegantológiákat negatív jelzőkkel illetni, de szerintem nagyon jó lehetőséget kezdő íróknak, (így nekem is) hogy kipróbálják a saját hangjukat, stílusukat. Sok szerzőtársat követek, akikkel osztoztunk egy-egy kötet lapjain a múltban, de ha egyet ki kéne emelni az mindenképpen Dömötör László lenne, akinek "A Hold hősei" c. sorozata nagy kedvencemmé vált azóta.

A Marsbook Kiadónál volt egy Hallhatatlanok c. pályázat, amit a Kegyes hazugság c. írásommal megnyertem és ezen pályázatnak volt a fődíja, hogy a kiadó kiadja egy regényemet. Meg hát én meg egy teljesen ismeretlen író voltam akkor. :)

Al karakterének neve (és jellemének bizonyos elemei) tisztelgés az Egy rém rendes család Al Bundy-ja előtt, de a karakter jelleme sokban hasonlít az enyémhez. Az alkotás iránti vágya például egyértelműen hasonló az én írói ambícióimhoz. De maga a karakter és a háttértörténete kitalált.

Alapvetően én azt a kommunikációt szeretném véleményezni, ami a BEVITEL-el kapcsolatban történt, azzal semmi gondom nem volt. Természetesen láttam, hogy milyen indulatok volt képes felkorbácsolni a közösségi médiában bizonyos más megnyilvánulás, de ennek a megítélése mindenkinek a saját döntése. Én nem érzem minősíthetetlennek ezt kommunikációt, unorthodoxnak és karcosnak annál inkább, de ez nem feltétlenül baj. Végső soron az olvasók a pénztárcájukkal szavaznak bizalmat egy kiadónak, tehát a döntés a kezükben van.

Jelenleg itthon, az íróasztalomnál, de a BEVITEL jelentős részét a szegedi egyetemi könyvtár harmadik emeletén írtam, a lifthez legközelebbi asztalnál, na azt nagyon szerettem.

Az első lépés mindig a tételmondat megalkotása. Ez kapcsolódhat a sztorihoz vagy csak egy motívum vagy bármi. Azt követően mindig a karaktereket skiccelem fel, beleillesztve őket a tételmondatba. Itt még nem a háttértörténetre kell gondolni, pusztán a cselekmény ívében betöltött szerepükre, fő motivációikra stb. Ezek sokszor csak nyilakban mutatkoznak meg, hogy a cselekményeik ki (vagy mi) ellen mutatnak. A következő lépés mindig a regény befejezése, nagy vonalakban. Ha ezek megvannak, akkor elkezdem írni, hogy megtaláljam a regény "dallamát" vagy hangvételét és lássam, hogy működnek-e a karakterek a történetben. Tehát ilyen értelemben részletes vázlatot sosem írok, viszont a jeleneteket írás előtt mindig megtervezem, hogy lássam illeszkedik-e abba az irányvonalba, ami a befejezés fele mutat.

Nem és őszintén szólva nem is szeretnék. Ez lehet egy kicsit sarkos lesz, de nem kifejezetten hiszek az ilyen kurzusokban. Az írás nekem egy magányos, önálló tevékenység és én ezt így is szeretném tartani. Viszont vannak olyan írástechnikai könyvek, amiket nagyon szeretek. Ezek sokszor nem kifejezetten történetíráshoz kapcsolódnak, van ami szövegalkotáshoz, van ami dramaturgiához, van ami a hős-anithős kultúrális jelentőségéhez és van ami a szerzőként való létezéshez. Ezeket szórakozásképp is szeretem olvasni.

Hát azért ez egy kicsit túlzóan drámai megfogalmazása a történteknek. Egy felfokozott vitában történt egy személyes jellegű sértődés egy általam elhelyezett like miatt. Az admin szíve joga fenntartani azoknak a felületét, akikkel ő személy szerint meg szeretné osztani, de kicsit csalódott voltam utána, meg leginkább értetelnül álltam a történtek előtt.

Rövidtávot nézzük most 1 éves időtartamnak. Dolgozom egy új kéziraton, ami egy sci-fi/horror történet, egy csavarral a főszereplő személyét illetően, ezt a kéziratot 2025-ben mindenképpen szeretném befejezni. Apróbb projektek is vannak tervben, de ha esetleg a második negyedévig be tudnám fejezni a kéziratot, akkor mindenképpen egy kicsit komolyabb hangvételű regény felé szeretnék fordulni, persze a sci-fit nem teljesen elengedve. Hosszútávon pedig nagyon egyszerűek a céljaim, írni szeretnék, lehetőleg sokat. A sci-fi nekem olyan lesz, amit soha nem fogok szerintem elengedni és nem is szeretném. Az egyik legnagyobb álom persze mindenképpen egy nagyszabású filmadaptáció, mint minden írónak, meg viccesen meg szoktam jegyezni, hogy egy Viva Comet-díjat se utasítanék vissza ;)

A Kegyes hazugság áll a legközelebb a szívemhez. Valahogy ott sikerült elkapni azt a "klikk" érzést, amikor minden a helyére kerül. Szentimentális okokból, viszont a kedvencem a Csak maradjon vele. Azt nagyon jó érzés volt megírni.

Szerintem ez egy nagyon jó kérdés. Azt vallom, hogy a jó fikció attól lesz jó, hogy az alapja nem hazugság. Persze sok fantázia kell hozzá, meg a körítés nyilván nem valódi, de az alapjának igazságnak kell lennie. Az igazság részét mindig a saját életemből merítem. Szerencsére fiatal korom ellenére elég mozgalmas életet tudhatok már most magam mögött, hihetetlen izgalmas karaktereket ismrhettem meg, nagyon intenzív érzelmeket és élményeket élhettem meg, így van miből meríteni. Az arány szerintem olyan 20-30% között van, ami valamilyen formában igazság. Persze ezek nem konkrét átemelések, sokkal inkább érzések, helyzetek vagy olyan pillanatok, amik nagyon megragadtak bennem. De van konkrét is. A BEVITEL-ben Alnek van egy Nicolas Cage Extravaganza mappája és ilyenem nekem is van . :P

Teljes mértékben. A feleségem volt, aki folyamatosan támogatott gyakorlatilag az egész írói pályám során és azóta is támaszt nyújt, ha meggyengülnék, a szüleimre is mindig számíthatok. Nagyon szerencsésenek vallom magam emiatt. (A kiscicámról és a kiskutyámról nem is beszélve, nélkülük nem lett volna BEVITEL)

Nagyon örülök, hogy tetszett. Jelenleg más projekteken dolgozom, de valamilyen formában szeretném majd folytatni a történetet. A BEVITEL univerzumában vannak még mesék, amiket egyszer el szeretnék mesélni.

Szerintem is egy kiemelkedő antológia lett belőle és nagyon köszönöm az elismerést, sokat jelent. A téma önmagában nagyon hálás volt (a Fermi-paradoxon) és viszonylag jól is ismertem. A Kegyes hazugság kifejezetten a pályázatra íródott és a megalkotásakor azt az elvet követtem, hogy az a novella központjában álló felismerés és az abból fakadó érzelmi/mentális összeroppanás, valamint magányérzet hassa át a szöveg minden szegletét, legyen az a helyszín, a körülmények stb. Az elszigeteltség és a hegyvidéki táj így adta magát. Ez a fajta alkotási módszertant azóta is előszeretettel használom, kicsit expresszionista eszköztárral kiegészítve.

Nem szeretném kirobbantani a zsáner szó interpretációi körül nyugvópontra jutott vitát, de legtöbbször weirdet, hard sci-fit és tényirodalmat olvasok. De kifejezett kedvenc nincsen, általában a jó történetek után megyek, tartozzanak azok bármely zsánerhez.

Nagyon szeretek könyvekről, filmekről, videójátékokról és színházról beszélni. Volt egy időszak, amikor egyszerűen elegem lett a brandépítésből meg a marketingből, mert kínkeservesen nehéz volt és akkor döntöttem úgy, hogy arról fogok beszélni és posztolni, ami tényleg érdekel. Ebből kifolyólag, jelenleg minden posztom olyanról szól, ami aktuálisan foglalkoztat. Persze a BEVITEL megjelenése körül szükségesek voltak klasszikus marketingposztok is, de láthatóan ezek mentek a legrosszabbul, mert ezt még tanulnom kell. De a Moly-t mint platformot nagyon szeretem, rengeteget lógok ott és nagyon szeretem építgeni a kis online könyvtáramat, ami egyébként teljesen pontos, ami a magánykönyvtáramban ott van, az bizony a polcomon és az e-bookomon is ott van és csak olyanról írok véleményt, amit olvastam. Most jelenleg úgy érzem, hogy ezek a bejegyzéseim teljesen önazonosak és "trú"-nak érzem őket. (főleg a mostani Centrál Színházas rajongásomat)

Nem volt semmilyen konfliktusunk eddig, a BEVITEL kéziratának gondozása is teljesen simán ment. Megkapom azt a kreatív szabadságot, ami nekem fontos és én úgy érzem remekül ment az együttműködés az egész projekttel kapcsolatban.

Teljesen jogos a félelmed, én is tartottam tőle. Nehéz az, hogy megálmodsz valamit és valaki kívülről azt javasolja, hogy változtass rajta. Nekem sokat segített, hogy a leadott kéziratvázlat és a véleményezés között eltelt egy kis idő, ami alatt elfelejthettem a szöveget, így utána kb. kívülállóként ránézve láthattam azokat a narratív hibákat, amik a szerkesztés során felmerültek. Összességében nagyon jó volt látni, hogy fejezetről fejezetre nyeri el a végső formáját a BEVITEL, tehát nekem egy pozitív élmény volt, még akkor is, ha néhány számomra fontos, ám a könyv szempontjából redundáns részlettől meg kellett válni.

Nem, ez fel sem merült egyszer sem, nem is tartanám jogosnak és remélem ez máshol sem bevett szokás. A szerzőt ha köti valami, akkor az egy szerződés, jogászként én ehhez tartom magam.

A pályázat fődíja volt a könyv megjelentetése, így a kiadás nem került semmibe. Voltak olyan költségek persze, amit én saját döntésemből vállaltam át, például a borítót én terveztem és rendeltem meg, mert pontosan tudtam, hogy melyik művésszel szeretnék dolgozni. Ezen kívül a saját írói oldalomon futó hirdetések költsége volt, amit rám esett, de ez is a saját döntésemből. Összességében szerintem valahol a garantált bérminimum körüli összegről beszélhetünk.

Ezzel kapcsolatban még nem tudok mit mondani, nagyban függ a következő kézirat volumenétől, jellegétől, inkább úgy fogalmaznék, hogy a jövőben még szívesen dolgoznék együtt a Marsbookkal valamilyen projekten.

Az érdemi kritikát, akár negatív, akár pozitív nagyon szeretem, még akkor is, ha pusztító. Az én felfogásom szerint, amint a nyomdába megy az anyag, onnantól a saját útját járja, így felépítek magam és a kötet közé egy érzelmi falat. Ebből fakadóan annyira nem szoktam magamra venni. Korábbi tudományos publikációim során kaptam néha olyan bírálatokat, hogy úgy kellett összekanalazni utána, szóval a szórakoztató irodalmi kritikák azokhoz képest üde színfoltjai a napjaimnak.

Pavel volt az, akit a legszórakoztatóbb volt írni, így ő és Jane voltak a kedvenceim.

A hazai irodalmi közeg most kicsit a vadnyugatra emlékeztet és nem a cukormázasas amerikai filmbeli vadnyugatra, inkább a nyers és könyörtelen Sergio Leone félére. Nagyon sok ragadozó kiadó van és nagyon körültekintően kell eljárni mindenkinek, aki írásra adja a fejét. Ide kell még venni a lehúzós írókurzusokat, kamudíjakat és még sorolhatnám. Nehéz kitörni és anyagi megtérülést várni meg vagyont szerintem jelenleg sokunknak irreális elvárás. Most nem fogok azokról a magánkiadókról írni, akik gyakorlatilag bármit kiadnak megfelelő pénzért vagy a kormáyközeli think tank-ek házi nyomdáira, mert nem is érdemes. Szerencsére vannak még olyan kiadók itthon, akik még a nagy anyagi megtérülés hiányában is szerelemből csinálják ezt a mesterséget, szerintem bennük bízhatunk. Szerintem például a Marsbook is ilyen kiadó, de ilyen a GABO, Agave, Tuan, Szukits, Galaktika meg még néhány kisebb.

Szerintem tök jól ment a közös munka. Rávilágítottak arra, hogy mikor túlírt egy részlet, mi az, ami esetleg életszerűtlen fordulat és kiszúrtak sok olyan apróságot, amikor például olyanra utaltam, ami esetleg még nem történt meg. Mindig megvolt a jogom, hogy felülbíráljam a döntésüket, tehát a szerzői szabadságom egyáltalán nem sérült. Jó élményként éltem meg a folyamatot.

Manapság kevesebbet, mint szeretnék. Olvasni minden nap szoktam, lehetőleg 1-2 órát, írni pedig amikor épp arcon csókol a múzsa. Javarészt éjszaka szoktam írni, ott óraszámban nagyon változó, a 2000 szavas célt szoktam kitűzni, aztán vagy sikerül vagy nem. Néha már egy mondat is nagy sikernek számít, van amikor pedig elkészül egy este alatt egy teljes fejezet.

Szerintem nem részrehajlóak, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy mi gondoljuk. Az irodalomban mindig is voltak olyan irányvonalak, amik felkapottnak számítottak és sokszor ezeket a fajta műveket is díjazzák. Az olvasók véleménye viszont ezzel a fajta nevezzük kritikusi, szakmai véleménnyel nem mindig egyezik, ezeket a díjakat pedig ezek alapján ítélik oda. Én személy szerint nem tartok semmilyen díjat fokmérőnek, voltak a Monolit és a Zsoldos esetében olyan shortlist szereplők, amiket nem igazán értettem, de hát ez meg az én véleményem. De azt a nagyfokú összeesküvést, amit sokan magától értetődőnek vesznek, szintén irreálisnak tartom.

Én úgy gondolom, hogy alakul a dolog, főképp mert nem hiszek a szekértáboros jelenségben. Olvasók vagyunk mind, ugyanazt szeretjük, teljesen felesleges egymást tépni. Hiszem továbbá azt, hogy a legtöbb konfliktus információdeficit miatt alakult ki, meg az árnyékra is lövünk mentalitás miatt. Nekem az irodalom egy búvóhely, ahol biztonságban érezhetem magam és ennek fenntartása érdekében fogok cselekedni most és húsz év múlva is. Ez nem a "szekértáborok" miatt van, hanem mert úgy érzem, mind felelősek vagyunk a közösségekért (értem itt az SFF közeget) ahova tartozunk.

Én szeretem elolvasni őket, mielőtt megrendelnék egy könyvet, de nem ezek önmagában azok, amik meghatározzák, hogy hogyan ítéljek meg egy írást. Nagyon szubjektív mindegyik, de valahol ez is a lényege az egésznek.

Igyekszem nem ügyvédi titkot sérteni a válaszadással. :D
1. Minden ügyet igyekszem ugyanolyan komolysággal kezelni, legyen az egy milliárdos tárgyértékű vagy kétmilliós, egyet úgy konkrétan nem tudnék kiemelni, de volt egy élelmiszerjogi voantkozású, ami szakmailag nagy kihívás volt és nagyon jó érzés volt látni, hogy a munkám eredményeképpen egy szuper, kézzelfogható kezdeményezés jött létre.
2. Szerintem teljesen kompatibilis a kettő. A jogász hivatás és az irodalom között komoly történelmi előzmények vannak, számos remek írónk volt civilben valamelyik jogászi hivatásrend tagja (pl. Jókai Mór) . Ha megnézzük egy regény elkészítése nagyon hasonló kompetenciákat kíván meg, mint például egy komplex keresetlevél összeállítása. Bonyolult kereszthivatkozások, érvelési rendszerek és magas szintű nyelvi követelmények jellemzik mindkét tevékenységet.

Nekem ebből még sosem volt problémám, számomra a kettő kiegészíti egymást. Az ügyfeleimnek pedig remélem tetszik, hogy az ügyvédjük regényeket ír szabadidejében. Ugyanakkor ehhez hozzátartozik, hogy az írói minőségemben is ugyanazokat a hivatásetitkai sztenderdeket tekintem irányadónak, mint az ügyvédjelölti tevékenységem gyakorlása során.

Pavel neve és karaktere tisztelgés Sztanyiszlav Jevgrafovics Petrov előtt, aki 1983-ban higgadtságával megakadályozta, hogy nukláris háború robbanjon ki, ezzel minden bizonnyal megmentve a világot, Stigler nevét a második világháborús pilótáról, Franz Stiglerről kapta, aki a konfliktus talán legemberibb és legmegindítobb önzetlenségét hajtotta végre 1943-ban, Krüger esetében pedig nem volt ilyen kifejezett ihletforrás, hacsak nem Freddy Krüger a Rémálom az Elm utcában sorozatból.

Szeretek felnézni a csillagos égre és elgondolkodni vajon mi lehet odakinn. Ez amióta az eszemet tudom így van és nem érzem, hogy változna valaha is. A sci-fi számomra a reményt jelenti, annak a legyőzhetetlen emberi szellemnek a leképeződését, hogy képesek vagyunk olyanokra, amiket az előttünk járó generációk még el sem tudtak volna képzelni. Nekem a sci-fi erőt ad, hogy merjek nagyokat álmodni. Sci-fit nem azért ír az ember, mert meg akar gazdagodni, hanem mert mer és akar álmodni. Ezt az egyik legfontosabb erénynek tartom az emberekben.

Szerintem ugyanúgy cselekedtem volna, mint ahogy a főszereplő. Nagyon, nagyon alábecsüljük a hit erejét, ami olyan erőket tud ébreszteni az emberekben, aminek még a végtelen univerzum sem lehet képes ellenállni. Ha elvesszük az emberektől a hitet és a reményt, azzal ítéljük őket halálra. De ha egy pozitivista szemléletben nézzük ezt a felvetést, az azt is jelenti, hogy tényleg az emberiség örökölte a csillagokat. Miért ne használnánk ezt ki?

Én köszönöm a sok izgalmas kérdést!