Erről még nem döntöttünk.

Igen. Ezek amolyan belsős anekdoták, de lehet, hogy majd valamikor közkinccsé tesszük.

Igen. Szerencsére igen sokba.

A sci-fi.

Ez két kérdés. :) Tervezzük, hogy kihozzuk e-könyv verzióban is, de még nem tudjuk pontosan, hogy mikor. Ha kijön, akkor a webshopunkban lesz majd kapható.

Ősszel indítunk egy sci-fi pályázatot, amelynek a címe még nem publikus. A témáját tegnapelőtt nyilvánosságra hoztuk. Ebből akarunk egy színvonalas antológiát készíteni. Mivel a Hallhatatlanokkal elég magasra tettük a lécet, innentől komolyan kell vennünk ezt a vonalat. Aztán pedig meglátjuk…

Kis huncut! Ez megin két kérdés!

Szerkesztőként szeretünk együtt dolgozni Sándorral. Értelmes, alapos és inspiráló személyiség. Nem volt semmi súrlódásuk a közös munka során, és mivel meghatározó novellának érezzük a Hallhatatlanok pályázatnyertes művét, a Kegyes hazugságot, szívesen elmerültünk a BEVITEL-ben is.

A retroérzést sokan a szellem ellenforradalmának tartják, amikor boomerekben felrémlik, hogy „milyen fiatalok is voltunk, amikor fiatalok voltunk”. Csakhogy a retro nem köthető korosztályhoz, mint ahogy az emlékezés sem. Egyszerűen jó visszagondolni a régmúltra, amit egyébként már a sokadik szűrőn át nézve egyre színesebbnek és daliásabbnak érzünk.

Nekünk a retrotrendi a Duran-Duran és a Yazoo. A gyerekeinknek egészen más. De a kettő nem zárja ki egymást. Ezt egyszerűen tudomásul kell venni. Mindenki szereti idealizálni és különösebb önigazolási kényszer nélkül újra és újra megélni az emlékeit.

Ettől nálunk nem esik be az eső a szerkesztőségbe. Helyén tudjuk kezelni azokat, akiknél így manifesztálódik a frusztráltság. :)

Most így nincs meg, hogy melyik kritikáról van szó, de úgy gondoljuk, hogy mindent a helyén kell kezelni. A „kritikusok” egy része szeret magas lóról beszélni valódi szerzőkkel úgy, hogy önmaga még egy szamár hátára sem bírt felkapaszkodni soha. Legyen szó film- vagy könyvkritikusokról, ez igen sokszor tetten érhető. Ilyenkor talán a korábbi vágyak, törekvések meghiúsulása, a sértettség teszi gonosszá az illetőt, talán a tehetetlenség a habzó szájszerv oka, ki tudja. De nem elemezgetnénk, hiszen nem vagyunk az emberi lélek szakavatott ismerői.

Ez olyan kérdés, mintha a Gyaloggalopp varázslója tenné fel a szakadék szélén. De könnyű rá válaszolni: a kék! …ja nem! A barna! Ááááááááá!

Egyébként mindenkinek más. Nekem a kék.

A Marsbook kiadó tulajdonosa. :)

Önálló könyvként eddig a „Humán kvartett” és a „Buborékember”, antológiaként a „Hallhatatlanok” és az „Állat kínálat”.

Meghallgattuk nemrég. Sok igazságot tartalmaz. Hasonlókat mi is éreztünk többször a bőrünkön, de mi inkább járjuk a magunk útját és dolgozunk, mint hogy szélmalomharcba kezdjünk bárkivel. Természetesen azt mi is tapasztaljuk, amikor „független” kritikusok, bloggerek harsogó lelkesedéssel számolnak be egy olyan újdonságról – amit nem olvashattak még (tehát lövésük sem lehet arról, hogy valóban jó-e) – ha azt a podcast-ben említett Agave-GABO-SFF „szentháromság” valamelyike adja ki, ugyanakkor sunyin hallgatnak arról, amikor egy kisebb kiadó hoz ki valami valóban jól sikerültet. Ugyanez vonatkozik úgy általában a megjelenésekre vagy a recenziós kiadványokra is. Mi, kiadóként például nem adunk recenziós példányokat, mert nem vagyunk meggyőződve az ezt feldolgozó bloggerek pártatlanságáról. A szerzőinknek ugyanakkor nem tiltjuk, nem is tilthatjuk meg, hogy megkeressenek kritikusokat ilyesmivel.

Ha ezt írta, akkor az állítás első része egyszerű hazugság: Soha nem kellett regisztrálni ahhoz, hogy valaki használja a webshopunkat. Az állítás második része pedig simán rosszindulat és/vagy az említett úr bénasága: 80 éves Mari néni (elnézést Mari nénitől, hogy őt hozzuk fel példaként) simán megtalálja a keresett könyvet a jelenlegi kínálatban, de ez Kolev úr szellemi szintjén vélhetően megugorhatatlan akadályt jelentett. Igérjük, ha legalább 30 kiadványunk lesz, teszünk fel egy keresőt, és erről értesítjük majd Kolev urat is.

Egyszerű matek: A kiadványokon először dolgoznak a szerzőink, aztán dolgozunk nagyon sokat mi is, végül a nyomda is. A könyvterjesztő cégek átlagosan 55%-os, pofátlanul magas jutalékot kérnek el a terjesztésért. A maradékból lejön a nyomdai költség, nekünk pedig (a szerző, a szerkesztő, a korrektor és a tördelő, esetleg a grafikus munkájáért) nem marad semmi! Ez az arcpirító pofátlanság csúcsa: mi vállaljuk a kiadás kockázatát, mi dolgozunk, majd a terjesztő, aki egy fűszálat nem tesz arrébb, elviszi a profit több mint 90%-át. Ha tehát a saját webshopunkban eladunk egy könyvet, annyit keresünk, mintha a könyvterjesztőn keresztül eladnánk 11 könyvet.

Minden kiskakas úgy kukorékol a kis szemétdombján, ahogy neki jól esik. :)

Persze, támadgatnak minket, de erre hadd idézzük Torgyán Józsi bácsi örökbecsű aranyköpését: „a sas nem kapkod legyek után”.

Erre az imént már válaszoltam egy másik kérdésnél. Egy sci-fi antológiát biztosan.

Ez üzleti titok, amelyről csak és kizárólag a NAV felé vagyunk hajlandók nyilatkozni (illetve Bírósági megkeresésre természetesen, ha lenne ilyen).

Ebben a pillanatban 478 szerzővel állunk kapcsolatban, de egyrészt ez a szám folyamatosan változhat, másrészt megoszlanak a vélemények azt illetően, hogy ki szerzője egy kiadónak. Van olyan szerzőnk, aki egyetlen verssel járult hozzá a kiadványpalettánkon egy antológiában, de vannak saját regénnyel megjelenő szerzőink is. A pillanatnyi állapotot a „Rólunk” menüpontban olvashatók. (https://www.marsbook.hu/szerzoink)

Első körben az volt, hogy rentábilissá tudjunk válni, tehát eltartsa magát a vállalkozás. Ezen szerencsére már túl vagyunk. Jelenleg a kevéssé ismert, egyébként tehetséges íróknak szeretnénk lehetőséget biztosítani a megjelenésre. Olyanoknak, akik nem „valakinek a valakijei” és nem kívánnak éveket eltölteni azzal, hogy valamiféle önjelölt szcénát udvarolgassanak körbe. Erre vannak az antológiáink, ahol megmutathatják magukat az írók.

Ezt hosszan lehetne fejtegetni, de nem pazarolnánk rájuk a szót.

Véleményem szerint a FIÓK a jelenkori kamudemokráciák tökéletes leképezése, ahol szabadon elmondhatod a véleményed, ha az nem ütközik a cenzor véleményével. Az Agymosás magazin csapata szépen beleillik ebbe a közegbe. János kollégánk szavaival élve egy tipikus Freak show, ahol a véleményvezérek java fura felhasználó, akin csak röhögni lehet, és akik saját produktumok létrehozása helyett másokat próbálnak kritizálni, bénán karikírozni. Farkas ennek a csoportnak tipikus eleme. Ha az akciójának lett volna bármi jelentősége, megkerestük volna, hiszen pár perc alatt eljutottunk odáig, hogy valahonnan egy dunaszerdahelyi internethálózatból próbálkozott, majd igen gyorsan megtaláltuk volna a pontos helyet is, ha akartuk volna.

Is-is. Az antológiáink szerzői a hagyományos kiadói struktúrának megfelelően mindenféle külön díjszabás nélkül jelennek meg egyelőre. A szerkesztés és korrektúrázás ugyanúgy ingyenes, mint a marketing. Ha valaki saját regényt szeretne megjelentetni, ott vannak már díjak (amelyek tudtunkkal a legalacsonyabbak közé tartoznak a piacon), ezért cserébe azonban minőségi kiadványt kapnak a kezükbe, amellyel ők maguk rendelkeznek. Illetve jelenleg készül egy nagyon tehetséges szerzőnk, Dörgő Sándor könyve, aki korábban megnyerte a „Hallhatatlanok” című pályázatot, amely fődíja egy könyv kiadása volt. Ez szintén a klasszikus kiadói modell szerint készül.

Mivel az antológiáinkban nagyszámú szerző jelenik meg, egyszerűen nem érné megjelentetni, ha mindenkinek biztosítanánk tiszteletpéldányt. Egyébként nincs is erre vonatkozó jogszabály, illetve ezt nem is ígérjük sehol.

Itt inkább a kérdező tájékozatlansága (vagy rosszindulata) a vicces! :) A legsikeresebb antológiánk a „Hallhatatlanok” című volt, ahol a nyertes díja az, hogy kiadjuk egy nyomtatott könyvét (ami egyébként épp most fog megjelenni 2-3 héten belül). Ha egy könyv szerkesztési, korrektúrázási munkadíjait valaki ismeri, és jártas a jelenlegi nyomdai árakban, az tudja, hogy ez nagyjából 150-200 ezer Ft-os bekerülési költséget jelent alapból. Nos, nagyon szívesen vesszük a fanyalgóktól, ha mutatnak még egy kiadót, amely kezdő, kis cégként hasonlót „dob”. Jelezzük: a nagy kiadókhoz (ha vannak még ilyenek) nem lehet bekerülni.

Számunkra semennyire. Ez a szerzőnk, Koncz Mars János ügye volt, majd őt kellene megkérdezni, ha lesz vele hasonló interjú. Jelenleg minket is bevontak egy NAIH „nyomozásba”, de folyó ügyekről nem nyilatkoznánk. A véleményünk, hogy nem tartjuk valószínűnek, hogy bármi is lehetne belőle.

Az írók a közvetlen munkatársaink, tehát legelső körben velük kell korrekt és bizalomra épülő munkakapcsolatot kialakítani. A vásárlók azok, akik a könyvvásárlásaikkal lehetővé teszik a működésünket, tehát azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenki elégedett legyen velünk, aki vásárol.

Az építő jellegű kritikát általában az olvasóinktól kapjuk, így a véleményüket tiszteletben tartva átgondoljuk azt. Van az általunk „kibichisztinek” nevezett vergődés, amit azok generálnak, akiknek eszük ágában sincs megvásárolni a kiadványainkat, inkább csak úgy vesztenivaló nélkül osztják az észt különböző platformokon. Róluk az egyik korábbi válaszunkban már beszéltünk: a helyén kell kezelni a frusztrációjukból eredő megmondási vágyat.

Mert nem egy ember „vagyok”. Egy ember egyedül meglehetősen nehezen boldogulna egy kiadóval járó összes feladattal. A hivatalos vállalkozás egy magánvállalkozás, amely a Marsbook Kiadó fantázianevet használja. Ez a könyvkiadásban teljesen megszokott. A kiadó munkáját azonban jónéhányan segítik, általában munkaviszony mellett.

Mások démonaival nem nekünk kell megküzdenünk. :)

Mi az, hogy rajongó? :)

Ez egy kiadó, nem egy fiúbanda. Ha megjelenünk valahol, maximum azért kezdenek el sikítani a hölgyek, mert elfoglaljuk a parkolót, amit kinéztek maguknak. Ahhoz képest elég sokan követnek, hogy alig több mint két éve működünk a piacon. Ennek örülünk természetesen. De a követő, a lájkoló az nem szerző és nem is vásárló. Elég nagyot bukhat bárki, aki ezeket a fogalmakat összekeveri. Természetesen örülünk az érdeklődésnek, de a sikerünket a pályázatainkon való részvétellel és az eladásainkkal tudjuk pontosan mérni.

Nagyjából ennyit:

Nem tervezzük. A Fermi-paradoxon egy nagyon érdekes téma volt, de nem szeretnénk lerágott csontot csinálni belőle. Vannak kiadók, szervezők és hasonlók, akik kiválasztanak egy témát, és imádnak azon mantrázni évekig. Ők ettől lesznek a téma „szakértői” (sic!). Legyen ez a Star Wars univerzum, Lovecraft ponyvamunkássága vagy bármely más olyan téma, amit már sok ezren megcsócsáltak, minket nem nagyon érdekel, mert inkább új dolgokat szeretnénk létrehozni, nem elavult témákon rugózni.

Mint a NASA-val és a General Motors-szal: semmilyen. :) Ismerjük a nevüket, de nemigen vásároljuk a termékeiket.

??? Miért fizetnénk? Nem nagyon értelmezhető a kérdés.

Mert mi nem a „mások” vagyunk. Valljuk, hogy a szerzőink nagylányok, nagyfiúk, akik el tudják dönteni, hogy szeretnének-e a megadott feltételeink mellett szerepelni a kiadványainkban vagy sem. Ha valakinek megfelelnek azok a lehetőségek, amiket biztosítani tudunk, azt szívesen látjuk, akinek pedig nem felelnek meg, az nyugodtan kereshet más kiadót. Nincs harag!

Kilenc sikeres pályázat után nem tűnünk elég komolynak?

Mert bizonyos körökben elvárás. Nyilván nem ugyanazon körökben mozgunk a kérdezővel. Egyébként pedig széles a kor szerinti szórás az íróink és az olvasóink közt is, és nem tartjuk illendőnek letegezni egy szülőnk vagy nagyszülőnk korú partnerünket. Ugyanakkor felénk nem elvárás a dolog, nyugodtan megkereshet minket bárki tegeződve, nem sértődöünk meg.

Mert aki ledobja magáról a megfelelési kényszer bilincsét, az szabaddá lesz. Illetve itt az is fontos, hogy kinek az elvárását tekintjük relevánsnak. Az íróink és olvasóink elvárásainak megfelelünk, a konkurencia elvárása cseppet sem érdekel minket.

Miért ne lehetne? Arányában többen vásárolnak úgy, mint regisztrálva.

Nem kamuprofilok nyernek. A nyertesek nevét mindig nyilvánosságra hozzuk, így nyugodtan „lenyomozhatók”.

Huhh. Gyorsan googlezni kellett, de megvan, ki ő. Sejtésem szerint neki is hasonlóképp kutakodni kellene utánunk. Nincs véleményem, véleményünk. Lehet persze, hogy Mars kolléga kijavít majd utólag, de tudtommal semmiféle interakciónk nem volt soha Kleinheincz Csillával.

Az antológiákban igen sok szerzővel dolgoztunk, és szinte mindenkivel ki tudtunk jönni. Természetesen vannak „nehezebb” és simulékonyabb stílusú írók, de ez soha nem jelentett problémát. Komolyabban Orosz Krisztiánnal, W. T. Clarc-kal, Dörgő Sándorral, Kiss Istvánnal, Veress Zitával, Szebegyinszky Rékával, Pataki Kittivel és Koncz Mars Jánossal dolgoztunk együtt a könyveiken. Mindenkivel kellemes volt a munkakapcsolat és bármelyikükkel dolgozunk szívesen a jövőben is. Jánossal persze más a munkakapcsolatunk, hiszen ő komoly munkát fektet egyébként is a kiadóba és inkább kollégánknak tekintjük.

:) Egyetlen csopotban tiltottak minket a fennállásunk óta, tehát vélhetően nem velünk van a baj. Mindenki mással jól kijövünk, az az egy csoport viszont nem tudja megemészteni, hogy bejelentkeztünk a magyar sci-fi szcénába. A „miért” kérdést ott kellene feltenni.

Erre egyértelmű választ tudok adni. Ez: